A “szem a lélek tükre” ismert közmondás elsődlegesen azt jelenti, hogy az ember tekintetéből, szeméből gyakran kikövetkeztethetőek a szándékai, érzelmei. A legfőbb kérdés azonban, hogy a szándék és pillanatnyi érzelem, vajon az agyhoz, vagy a lélekhez köthető-e.
Tapasztalataim szerint a szellem – lélek – test egyensúly az alábbiak szerint tevődik össze.
A szellem a tudat, a cselekedeteink összessége.
A lélek a lelkünk.
A test, amely leföldel bennünket a földi síkon: maga az agy.
Az elsődleges földi feladatunk a lélek elrendelt és vállalt karmikus útjának a teljesítése. Ez földi szempontból sokszor fájdalmas megtapasztalásokkal jár. Az agyat és a számtalan földi feladatot (pénz, munka, számlák, stb.) pedig ennek a karmikus útnak a nehezítésére kaptuk.
Vannak bizonyos vallások, pl. távol-keleti buddhizmus, amely nemes egyszerűséggel megtagadja a földi javakat és azok felhalmozását a tisztább, egyszerűbb út reményében. Ellenben a nyugati, fejlett fogyasztói társadalmakban lehetetlen mindezek nélkül boldogulni. Ezt pedig kizárólag legnagyobb átkunk és segítségünk: az agy koordinálja. Adódik a kérdés tehát, hogy hova tartunk ? A lélek számára ugyanis a pénz semmit sem jelent, kizárólag a karmikus út sikeres teljesítése érdekli, hogy ne kelljen még egyszer ebbe a földi pokolba visszajönnie.
Természetesen ezzel az írással nem az a célom, hogy mindenki dobjon el mindent. Vegyen egy lakóbuszt és hippi módra kezdjen el élni valahol a semmi közepén.
A sikertelenségünket hajlamosak vagyunk szerencsétlenséggel vagy átokkal magyarázni, de legfőképp másokat okolni érte. A valódi magyarázat azonban az, hogy bizonyos dolgokat a földi síkon szeretnénk a magunkénak tudni, de a lélek karmikus útjához vagy lehetőségeihez az nem tartozik hozzá.
Az emberek boldogtalanságát az okozza, hogy kizárólag agyukkal, napi feladatokkal dolgoznak. A lélek útja, a lélek feladatainak teljesítése pedig háttérbe szorul. Ahogy az agynak van listája a napi teendőkről, úgy a léleknek is van… csak neki nem napi, hanem egy emberöltőnyi. Minél inkább háttérbe szorul a lélek és az ő útja, annál inkább a nő a belső feszültség… a lélekből jövő a sikertelenség és boldogtalanság érzése.
A halogatással csak egyre távolabb kerülünk a lélek előre elrendelt, vállalt útjától, amely teljesen megoldhatatlannak tűnő helyzeteket fog eredményezni. Pl. aki, kilátástalannak érzi az életét valószínűleg alaposan eltávolodott lelkének a karmikus feladataitól és rossz úton jár ezeknek a teljesítésében; teljesen lekötik napi földi feladatok, az agy pedig átvette az irányítást és nem hallgat a lélekre. Minél több időt tölt az ember ebben a nihilben, annál nehezebb és drasztikusabb lépések meghozatala lesz szükséges, amelyhez hatalmas bátorságra van szükség.
Hallgassatok a lélek sugallataira! Könnyű felismerni, mert beleborsódzik az ember háta, amikor meghallja és megérti a saját belső hangját. Az agyatoknak pedig ne hagyjátok, hogy ezt pillanatot felülírja és megmagyarázza, csak kezdjétek el élni!
A lélek útja egy valódi vakrepülés az agynak, amely óriási bizalmat igényel a részedről! Hiszen az agy és a szokványos logika (értékrend, társadalmi elvárás) háttérbe szorul és a lélek impulzusai veszik át az irányítás egy jelentős részét. A jó hír, hogy ezen az állapoton keresztül számos megoldhatatlannak tűnő földi probléma is megoldódik vagy eltűnik.
A legnagyobb földi nehézség agyból és lélekből boldogan élni.
– balogpeter –
